Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

5. Győry Vilmos

34 GYŐRY VILMOS. Győry Vilmos (1838—1885), a költő-pap rokon lélek Wallaszkyval, a tudós pappal, mert ha nem művelt is egy tudományszakot olyan világraszóló sikerrel, mint az, de a világirodalom terén tüneményes volt a tudása. És ez neki virágos mező volt, ahonnan szorgalmas méheként összehordta a mézet a magyar kaptárba, a nemzeti lélek gazdagításárai és gyönyörködtetésére. Édesatyja Győrött az evangélikus iskola felsőbb leányosztalyának volt a tanítója. Az egyetlen gyermek fejlődésére különösen az édesanyának volt nagy hatása. Tőle örökölte érzékeny, nőiesen gyengéd, eszményies lényét, szinte leányosan tiszta, szemérmes lelkületét, finom modorát. A költő göndör fekete fürtöktől árnyalt, rózsás arcával, villogó fekete szemeivel maga volt a megtestesült szeretetreméltóság. Nyolcéves korában szülei Pestre költöztek. Mint a hatosztályú evangélikus gimnázium kitűnő tanítványa, Székács érdeklődő figyelmét is magára vonta. Konfirmációja alkalmával a nagy püspök ezekkel a sokatmondó igékkel áldotta meg: „Akinek sok adatik, attól sok kívántatik." Érdekes, hogy e két nagy embert a lutheri lélek közösségén kívül az élet mennyi kapcsa egyesíti. Mint a két felső osztályban a pesti kegyesrendi gimnázium növendéke, irodalmilag is fellépett és egy másik nagy embernek tűnt föl. A Délibábok című folyóiratban Jókai vezette be irodalmi zsengéjét, első novelláját, igen meleg ajánlósorokkal. Azután a pesti közös protestáns teológia hallgatója lett. Itt is szemefénye volt tanulótársainak, köztük Thaly Kálmánnak és Zsilinszky Mihálynak.