Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

19. Pákh Albert és a Vasárnapi Ujság

113 Petőfit is, Pákhot is jellemzi későbbi összeveszé­sük története. Valami semmiség miatt a könnyen felforró Petőfi megírta versét az „Elpártolt barát"­hoz. Azonban igen hamar kibékültek. Pákli később is szívesen emlegette, hogy ő az a „veszett eb", aki Petőfi „szívét megmará". Pákh Debrecenben írta első humoros művét: „Egy este a debreceni színházban." Ezzel annyira feltűnt, hogy az ifjú magyarság a jövendő nagy humoristáját látta benne. Maga írói álneve, Kaján Ábel is eleven sziporkája humorának. Méltán kér­dezgették tőle a barátai: mikor üti végre agyon a vezetékneve a keresztnevét! Pákh egyik legnép­szerűbb tagja lett a „tizek társaságá"-nak. Mint a Pesti Hírlap újdondásza, megteremtette az úgy­nevezett tárcarovatot, melynek ma olyan nagy az irodalmi jelentősége. A Szabadságharc idejét betegen egy ausztriai gyógyító-intézetben töltötte el. Életének ezután kö­vetkező két évtizede jórészben abban a harcban folyt le, melyet erős lelke végigküzdött gyógyíthatatlan betegségével. Ő volt a híresebb írók között jóformán egymaga, aki a viharos időkben „nem kompromittálta magát". Ezért fogadta el a rendőrhatóság az 1854-ben meg­alapított Vasárnapi IJjság szerkesztőjéül. Így bizo­nyos tekintetben a nemzet szellemi életének irányí­tója lett. Ez a szó legnemesebb értelmében vett néplap nem komázott a néppel, hanem igyekezett felemelni. Később különben inkább a középosztály hetilapja lett. Falusi nemesi kúriákban, lelkészlakokban, mint félszázadon át a miénkben is, valóságos családtag volt. Mint ma a rádió, ez kapcsolta össze az Isten háta mögött élő falusi családokat a kultúrával. Ha 5

Next

/
Thumbnails
Contents