Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

18. A diákélet humora és Mikszáth Kálmán

105 A DIÁKÉLET HUMORA ÉS MIKSZÁTH KÁLMÁN. Megláttuk néhány evangélikus költőnkben a lutheri léleknek fennenlobogását, amelyet jórészben az evangélikus iskola élesztett fel bennük. De megláthatjuk a lutheri lélek humorát is. Ezt is az evangélikus iskolákból hozták magukkal. Csakhogy ők a csiszolatlan gyémántot kicsiszolták, értékében ezerszeresre növelték. Nem más mint eszményített aszódi, vagy selmeci diák például Petőfi legszebb humoros alkotásának, a. Bolond Istóknak hőse, aki felsőséges humorral nézi, mondhatjuk fumigálja a zivatart, az éhséget, a szegénység ezer baját. Aki nagy tudásának gazdag tárházából mindenre tud kádenciát. Aki minden helyzetben feltalálja magát. Akinek szíve nemes, kedélye színarany. Jókainak regényeiben a kálvinista diákélet humora mellett felcsillog a lutheránus diákélet is ellenállhatatlan kedvességben. Mire megvénülünk regénye például pozsonyi líceumi diákéletének és cseregyerekségének képe, humorának tükrére vetítve. Még a kálvinista kollégiumi élet köréből vett regényeiből is felénk mosolyog a lutheránus diák. Jó apám beszélte, aki maga is tanult Pápán, hogy volt ott a nagy diák-triász, Jókai, Petőfi, Orlay idejében egy Záborszky nevű vasvármegyei gentryfamiliából való, hallatlanul pajkos, lutheránus, sánta diák. Megint a tanárok bírói széke elé került. Nagy Bocsor István igazgató korholta: „Kicsapunk fiam, és akkor mi lesz belőled V A sánta diák illegette magát a két ballábán, végig villant a szeme a