Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

Zólyomvármegye és a Radvánszkyak

49 teher a nemzet testén. Hiszen még csak adót se fizettek annyi évszázad folyamán! Igaz! nem fizettek olyan módon, hogy sorban álltak volna a vármegyei adópénztáros fülkéje előtt és leolvasták volna adógarasaikat. De százszorosan adóztak ingyen szolgálattal a közügyekben, ingyen katonáskodással és katonaállítással és bőséges adományokkal, amikre őket ne\áik kötelezte, szívük ösztönözte. És mily lelkesen fizették a véradót száz csatatéren. De fizettek véradót máskép is: mint vértanúi egyházuk és nemzetük szent ügyének. Történetünk egyik legsötétebb korában, I. Lipót alatt élt Radvánsziky György, akiben családjának leginkább irodalmi, gazdálkodó és jótékonysági hajlamai fejlődtek ki. Még a politikától is tartózkodott: már amennyire azt egy Radvánszky megtehette. Gazdálkodott, segélyezte hitsorsosait, különösen a szegény tanulókat. Elárasztotta jóságával egész környezetét: amint ezt levelei is bizonyítják. És írt naplót, emlékiratot, másolgatott okleveleket. De volt egy rettenetes „nagy bűne": gazdag volt! Már pedig Cserei Mihály, a krónikás, erről a korról mondja: „ ... ha magyar vagy és soká akarsz élni... pénzed ne legyen sok!" Nagy vagyona felingerelte a bécsi udvar bérenceinek kapzsiságát. Már 1671ben a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idézték. Itt semmit rábizonyítani nem tudtak, tehát elbocsátották. Majd 1687-ben Caraffa tábornok, az „eperjesi hóhér", az eperjesi vértanukkal együtt egész házanépével őt is elfogatta és Eperjesre vitette. A rettenetes szenvedések között, a kínpadon meghalt, de holttestét is meg akarták gyalázni és a hóhérral a vérpadon felnégyeltették. De ami vele történt lényegében nem meggyalázás, hanem megdicsőülés. Az eperjesi vértanúnak neve és vele általában a Szigethy Lajos: Luther lelke. 4