Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

A sárvári magyar diák Wittenbergában

26 korát lehetne gyűjteni. Erős érzésű kornak erős a hangja és erősek a kifejezései is." „Hát azt tudod-e — folytatta Briccius — hogyan ijesztett rá legsilányabb ellenségére, Albert mainzi érsekre, aki a bűnbocsátó cédulák árul tatásával akarata ellenére megindította a reformációt? Mikor Luther Wartburgban volt, Albert halottnak hitte és nagy bátran ereklyevásárt hirdetett székhelyén, Halléban. A hivatalos árjegyzék szerint, amit magam is láttam, kapható volt ott negyvenkét millió esztendőre szóló bűnbocsánat; az a medence, amiben Pilátus megmosta a kezét; két üveggel a kánai menyegzői borból; kilenc tövis a Krisztus koronájából. Sőt Phlips uram szerint, akivel ezt a diákok hitették el: az egyiptomi sötétségből három rőfnyi, a jerichói kürtzengés kottája és Mózes három feje. Egy a gyermek-, egy a férfi- és egy az öregkorából. Luther erre Wartburgból levelet írt Albertnek. Mi volt benne? Nem tudhatjuk. Albert nem tette ki az ablakába. De megvan ennek a válasza. Luther megmutatta' a minap, mikor Dévaival nála voltunk vacsorán: „Lieber Herr Doktor! Mihelyt levelét megkaptam, rögtön bezárattam az ereklyevásárt Meglássa, én leszek a legjámborabb püspök a Németbirodalomban." Látod kedves Insulanusom — fejezte be elbeszélését Briccius — ilyenekért szeretjük mi, szókimondó magyar fiák a bátor, büszke, tetteiben és szavaiban erőteljes Luthert." * Insulanusban az egymásután következő hónapok csak erősítették az első benyomás villámszerű hatását. Legrajongóbb tanítványa lett Luthernek. De a többi tanárt is szorgalmasan hallgatta, különösen Melanchtont.