Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

A sárvári magyar diák Wittenbergában

24 rész vége felé, hogy Luthernek leányágon magyar őse is volt, valamelyik hadifogoly, aki a merseburgi csata után idekünn szorult." Ahogy Luther a katedra felé haladt, „vaskos lábnyomától messze rengett" a padló. Aztán körülnézett villámló szemeivel s Insulanus fogékony magyar szívét ellenállhatatlanul meghódította egész léLuther lakóháza, az egykori Ágostonrendi kolostor. nyéből kisugárzó két „magyar" tulajdonságával, a bátorságával és a büszkeségével. Insulanus megérezte Lutherben azt a magyar embert is jellemző, szinte enyelgő, játszi bátorságot, ami a lelket a veszedelem fölé emeli. Megelevenedett lelkében, amit Lutherről hallott, hogy ez sohse volt jobbkedvű, mint mikor Woimsba ment arra a sorsdöntő kihallgatásra. Magával vitte gitárját és a pihenő állomásokon istenes énekekkel, (le egyúttal vidám nótákkal felemelte útitársai