Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

A sárvári magyar diák Wittenbergában

19 Most azonban milyen nyugodtan sétálgatnak a diák urak, szertartásosan köszöngetve a mamáikkal szemérmesen sétálgató leányoknak. Ezek meg olyanok a félrecsapott, lapos, 'tányérforma kalapjukkal, mintha a Cranach képeiből léptek volna elő. — Szépek-e a wittenbergai leányok! — kérdezi valamelyik fiatal olvasó. — Insulanustól hiába kérdezi. Az ő szeme előtt mindig csak Erzsike édes arca lebeg. De a legtöbb wittenbergai magyar, diák azt A wittenbergai főtér Luther és Melanchton szobrával. Háttérben a Vártemplom. feleli, hogy, ami a szép leányokat illeti, hát: „Extra Hungáriám non est vita". Ilyenek csak Magyarországon teremnek igazában. De egy-két magyar fiú hallgat. Ezek úgy látszik innen készülnek feleséget vinni. Es nem is járnak rosszul: a jámbor, szorgalmas német leányból többnyire jó magyar papné válik. 2*