Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

A sárvári magyar diák Wittenbergában

13 dező mennyei magyar lant. Énekek, fordította és szerzette Kovács Márton (Insulanus). Dedikálja jóságos nagyságos asszonyáriak, Nádasdy Tamásné, Kanizsay Orsolyának. Nyomattatott az Úr 1541-ik esztendejében a sáivári urasági könyvnyomtató műhelyben." Benne: „Erős várunk", „Mennyből jövök most hozzátok" és még más tizenöt lutheri ének. Aztán a Márton saját, vallásos énekei. Kottákkal! Mert a zenekedvelő Luther hívei, különösen Sárvárott ehhez is értenek. „Ilyen kedves meglepetés! Ma ezeket olvasod fel nekünk jó Mártonom!" Olvasta is lelkesen a derék fiú a saját verseit azoknak, akik a szívükkel hallgatták. Majd Erzsike lantkísérete mellett ég felé szállt a három kedves fiatal hang, mint három hófehér galamb. Valóságos istentiszteletnek érezték ezt. Hiszen megtanulták Luthertől az evangéliumi tanítást, hogy ahol ketten vagy hárman együtt vannak a szeretet Istenének nevében, ő is jelen van ott. Most meg Mártonnak szerzett meglepetést a nagyságos asszony; „Ilyen fényes tehetséget, mint a tied, nem szabad parlagon hevertetni. Halljad elhatározásomat: két hét múlva indulsz Wittenbersrába, három évet töltesz ott, mint alumnus diákom." A menyország szakadt-e rája! Kérdezte magától Márton, mikor ilyen váratlanul teljesült szíve legtitkosabb álma. De Erzsike rózsás orcácskája fehér lett, mint a halál. Óh, mert a kis leányok esze ilyen dolgokban gyorsabban jár, mint a fiúké. Hiszen akkor ő három végtelen esztendeig nem láthatja Marcikáját! Marci ránézett. Egy kis híja, hogy a két fiatal, illetve a három fiatal sírva nem fakadt. Úgy megsajnálta őket a nagyasszony, mert ismerte a titkukat. Hogyne ismerné. Hisz egy év óta erről csiripelt min-