Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

Veress Pálné, Beniczky Hermin

137 tában elemi, polgári, továbbképző, nevelőnőképzőintézet, internátus volt, melyben a tanárok és nevelőnők száma többszörösen felülmulta az első év növendékeinek számát. Voltak a nagy alapítónak kiváló munkatársai, de az egésznek ő volt a lelke. A hazafias, vallásos, ideális nevelés az ő szellemében folyt. Jósága mindenről gondoskodott, csudálatos energiája, szervező, összetartó ereje minden akadályt elhárított. Az intézet nem volt felekezeti jellegű, de az evangélikus nagyasszonyt és többnyire evangélikus és református nőkből álló „vezérkar"-át kiváló protestáns írók, pedagógusok, mint Gyulai Pál, Szász Károly, Gönczy Pál, Beöthy Zsolt, Mikszáth Kálmán támogatták munkájában, illetőleg kedvet, lelkesedést adtak neki az intézet iránt való szeretetteljes érdeklődésükkel. Távolabbi körök figyelme is a virágzó intézet felé fordult. Erzsébet királyné ismételten meglátogatta azt és behatóan érdeklődött korszakalkotó munkája iránt. Királyi kegy és a társadalom elismerése volt méltó jutalma az alapító nemes munkájának. Halála után az Erzsébet-tér fái és virágai között emlékszobrot emelt neki a hálás nemzet. Később némileg eltért az egyesület az alapító részéről megállapított céltól. Á világháború után már csak leánygimnáziumból és internátusból állt az intézet. Az egyesület a nehéz pénzügyi viszonyok miatt megcsökkent anyagi erejét kénytelen volt teljesen a gimnázium fenntartására fordítani: internátusát tehát a pesti deáktéri magyar evangélikus gyülekezetnek adta át kezelésbe. Ez a nagy alapító szellemében vezeti az internátust és a mellé felállított háromévfolyamos továbbképző leányliceumot, melynek ugyanaz a hivatása, ami a régi Veres Pálné-intézetnek volt, hogy ha-