Szlávik Mátyás: Kant ethikája (Eperjes, 1894)

Bevezetés

BEVEZETÉS. Ha a múlt század úgynevezett német fölvilágosodása politikailag Nagy Frigyes államában, irodalmilag Lessing műveiben, úgy bölcsészetileg Kant rendszerében talált kifejezésre. Kantnak a fölvilágosodásból eredő bölcsészete az ethika tekintetében is forduló pontot jelez a philosophiai gongolkodás s általában az emberi művelődés történetében. Vele épúgy, mint Socratessel és Cartesiussal a maguk idejében egy új korszak kezdődik a philosophiában. Rendszerének komoly erkölcsi jellege, szilárdsága és igazságszeretete alapján páratlan szellemi és ethikai nagyságnak tűnik föl az újabb philosophia történetében. Harmonikus rendszerének alapja: az igazság önzetlen és fáradhatatlan kutatása. Universális szellemi képességeinél fogva csak Leibnizzal hasonlítható össze, míg rendszerező működése és jellemnagyságának egysége és fenségessége alapján messze fölülmúlja azt. Reformátora ő az újabb philosophiának, ki a tudományosság igaz őreként jelentékeny befolyást gyakorolt az emberi művelődés összes ágaira. Behatoltak