Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

V. A reformáczió magyar nemzeti jelentősége általában

57 összetartó benső ereje van ; mihelyt ez megszűnik, helyre áll megint az egyén feltétlen önzése. Ebből magyarázhatjuk meg magunknak azt a jelenséget, hogy ugyanazon ember bizonyos körülmények közt önzetlen hősies és önfeláldozó, mig más körülmények között önző gyáva és másokat kizsákmányoló. Mi ma oly korban élünk, midőn az érdekek az érzületeknek föliba kerültek: a legtöbb esetben nem az után indulunk, a mit meggyőződésünk parancsolólag követel, hanem fontoskodva mérlegeljük, a mit érdekeink diktálnak. Nem mondhatjuk, hogy ez a rendkívüli, a visszafejlődő, a korcsállapot. Az emberiségegész fejlődése inkább azt mutatja, hogy három-négy nemzedéknek jut. osztályrészéül az érdekek csendes zajtalan ápolása, mig az ezekre következő negyedik ötödikben a sokáig szuayadozó érzület kitör és szembeszáll a kicsinyes érdekek ezer fajával, lerombolva őket és a következő érdekküzdelmeknek új tért, új irányokat alkotva meg. Érzületeink nem egyetlen eszme közös forrásából származván, a különböző eszmék hol elkülönítve ragadták meg az emberiség egy-egy részének érzületét, úgy hogy e különböző érzületek hol támogatják egymást, hol pedig szembeáilanak egymással, csökkentve vagy meg is semmisítve egymást. A reformáczió mozgalmának általános, minden mást elfojtó lázrohama már több mint háromszáz esztendeje, hogy hatalmába kerítette az európai emberiség legnagyobb részét. Egykorú vele az a mozgalom, mely a mór uralom megtörését, a jó remény fokfelfedezését, Indiának a nyugotí művelődés számára való