Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

IV. A reformáczió egyetemes történelmi jelentősége

47 de az nem volt akadály, hogy le ne boruljon előtte ; magának a pápának palotája tele volt oly falfestésekkel, melyek a régi pogány isteneket ábrázolták. A pápáktól le a mivelt szerzetesig lelkesedtek mindenért, a mi a görög-római pogány világból fenmaradt, akár műtárgy, akár gondolat volt az. Pápa volt az, ki a Krisztus személyét illető evangéliumi feljegyéseket a mesék sorába utalta, egyházi férfiú volt az, ki az egyházi álláspontot, hogy nem a föld. hanem a nap mozog, halomra döntötte azzal, hogy még az őt börtönre itélő egyházi törvényszék előtt is hangoztatta: „És mégis a föld mozog." Mindez csak annyit bizonyít, hogy a pápaságot, a keresztyén egyházszervezet intéző köreit nem a vallásos szellem hatotta át többé, hanem vagy a régi pogány világ iránti lelkesedés vagy a mi tán ennél is rosszabb volt: a közönséges ember mindennapi szenvedélyei: üzérkedés, hiúság, fényűzési hajlam és kéjvágy. Az egyház maga nagyon is érezte, hogy nem áll hivatása magaslatán ; éleselméjü emberek, mint Macchiavelli megjósolták a közeli romlást, egyes jelenségek pedig egész valóságakban tárták a világ elé az egyházszervezet nagy bajait. Ilyen jelenségek: a pápák Avignonba való költözködése és a pápaság önkéntes megalázkodása a franczia királyi hatalom előtt ; a kettős, sőt hármas pápaság; a pápaság egyes családok birtokába jut és a legegyoldalubb családi politika szinterévé lesz a pápai udvar. A Medici és Borgia családbeli pápák bűnei pedig egész közönséges bűnök már. Mindezen körülmények igen természetessé teszik azt, hogy a mi a pápaságban, értve ez alatt a középkori keresztyénség egész szervezetét, vagy mondjuk a