Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

III. A keresztyénség jelentősége a magyar nemzet szempontjától

40 Henrik római császár hadait a Hanság mocsaraiban és a Bakony vadonaiban megsemmisítették és ezzel egy fél évezredre elhárították a német beolvasztási kísérletek rémképeit, a magyar hadsereg zömében keresztyén had. Szent László korában épen Szent László személyében a korábbi nemzeti párt vezére foglalja el a trónt és István magyar király szentté avattatása jelzi azt az időpontot, a midőn a keresztyénség és a magyar nemzeti jellem egybe forrott teljesen. Az Árpád házbeli iiciiizeti királyaink az ország függetlenségét mindig jobban féltették a római császár túlkapásaitól, hóditásvágyától, mint a pápai mindenhatóságtól, mert az utóbbi ellen biztosítva voltak az apostoli királyságban gyökerező jogok következtében. Nem is fordultak elő Magyarországon a pápai hatalomnak a nemzeti királyság tekintélyét oly mélyen sértő túlkapásai, mint Földnélküli János korában Angliában és IV. Henrik korában Németországon. Magyar király nem volt Canossában! Igaz, hogy voltak gyenge királyaink, kik alatt a nemzet érdekeinek a rovására pápai és egyházi érdekek érvényesültek, mint I. Imre, II. Endre és Kun László korában; de voltak viszont olyanok is, a kik nyiltan utasicották vissza a pápaság által követelt jogfeladást, mint a hogy ezt tette Szent László; vagy egyeneseu szembe mertek szállani a pápai akarattal, a hogy tett Könyves Kálmán, a midőn a pápaság által Magyarországba küldött keresztes hadakat onnét kiverte, vagy megfenyegették a pápát az országgal szemben tanúsított sziikkeblüségeért, a hogy Mátyás király cselekedett. Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy a