Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

II. A keresztyén egyház világtörténelmi jelentősége

17 ugyanazon végczélra törekszik; a római kezdetben csak annyiban külömbözik a spártaitól, hogy földje müvelésére nem tarthat rabszolgát, hanem mint földmives egyszersmind katona is. Az egész római állam és társadalom hódításra van berendezve és az a nagy szabadság, melyet későbbi római irók annyira megsiratnak, soha sem jelenti az egyes ember szabadságát, hanem hogy kezdetben egy születési később pedig egy hivatalés pénznemesség a saját érdekeit a többi társadalmi osztályok rovására mindig megtudta valósítani. Az ősrómai államintézmény lényege tehát szintén az egyes emberek teljes és feltétlen alárendelése az államnak. Azután meg ókori államot el sem tudunk képzelni a rabszolgaság egész természetesnek talált intézménye nélkül. A római és görög, egyptomi és fenicziai előkelő ember ügy gondolkozik az ő rabszolgáiról, mint mi manapság a mi házi állatainkról; ha megölte őket, az csak annyiban volt baj, mert kárt szenvedett; a rabszolga nem volt az államtest tagja, hanem a gazda tulajdona, melyet tetszése szerint eladhatott, igy tehát kereskedelmi czikk; házastársát a rabszolga nem maga választotta meg, hanem gazdája párosította vele össze és ezt nem ismerte el házasságnak, hanem együttélésnek. Annyira nem tekintették a rabszolgát embernek, hogy az úrnő és leányai a rabszolga előtt minden szemérem érzet nélkül vetkőztek le és fürödtek meg. De tovább menve, az ókori népek majd mindegyike annyira kizárólag önönmagát tartotta a legkiválóbbnak, hogy minden mást, mint idegent, tisztátalant, műveletlent lenézett és természetes ellenségének tekintett. Sok nyomára akadunk ezen ténynek a zsidóknál, egyptomiaknál, görögöknél és rómaiaknál. 2