Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VIII. A protesztans nemzeti visszahatás. A szabadelvű eszmék és a protesztantizmus

174 még- g*róf Thun Leo, a cseh főúr egy külföldi lap hasábjain, merő rokonérzésből a tótok iránt, maga Széchényi István gróf pedig a nemzetieskedök elleni elkeseredésében felemelték szavukat a kérdés tisztázására, a tót nemzetiségieskedők még merészebben törtek nemzetellenes czéljaik megvalósítására, még kínosabb visszatetszést idéztek elő a nemzeti protestáns egyházaknál. Erezte az egész protestáns magyar egyház, hogy nemcsak nemzeti jellege, hanem egyszerűen egész léte van koczkára téve az által, ha híveinek egyrésze az önkormányzat leple alatt nemzetellenes célok megvalósítására vetemedik. A nemzetiségieskedők nagyon világosan elárulták, hogy ők a nemzetiség megmentése végett a magyar nemzeti szabadság ellenségeivel is hajlandók egyezségre lépni tulajdon hazájuk ellen. Gr. Thun Leo ellen sikerrel szállott irodalmi harezba a protestáns magyar Pulszky Ferencz,; a felsövidéken elharapódzó nemzetiségi irány erejének megtörése czéljából akkor fogamzott meg a nemzeti protestantizmus kebelében a protestáns unió eszméje. Ertjük az unió alatt a magyarországi összes protestánsok egységes szervezetét, a hitelvi és bizonyos külső szertartási külömbségek fennmaradása mellett. A mily szép és üdvös eszme volt azonban a protestáns felekezeteknek nemzeti alapon való egyesülése, oly elhárithatlan akadályokba ütközött az eszmének megvalósítása. Nagyon is jól érezte ugyanis a felsővidéki nemzetiségieskedők pártja, hogy a protestantizmus minden önkormányzati előnye egy külön czél ápolására elvész számára egy erős nemzeti alapon szervezett egyházegyetem kezében. De mátrészt a tiszta nemzeti érzülettől áthatott helvét egyház sem mutatott