Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VII. A protestáns nemzeti párt hanyatlása és bukása. A nemzetietlen kor és e protesztantizmus legszomorúbb állapota

164 gyűlés többsége a szatmári békének a protestáns vallás szabadságra vonatkozó pontját úgy iktatta törvénybe, hogy a béke szellemével homlok egyenest ellenkezőleg, a protestánsokat az 1681. 25. és 26. és az 1688. 21. tv. czikkben foglalt artikularis gyülekezetekre és a királyi kegyelemre utalta. Kijelentetett egyszersmind, hogy a ki a vallási ügyek megvizsgálására kiküldött országos választmány eljárása által magát sértve érezné, az úgy személyét, mint a vallást illetőleg csak a maga és nem a hitfelekezet nevében folyamodhatik ő felségéhez. A rózsahegyi állítólagos zsinat végzései azzal semmisittetnek meg, hogy a protestánsok a jövőben ő felsége engedélye nélkül ily gyülekezetek tartásától, kollekták és terhek kirovásától törvényes büntetés alatt eltiltatnak. E törvény oly állapotba juttatta a protestantismnst, melyet tengődésnél egyébnek nem mondhatunk, mértföldekre jártak az artikularis gyülekezetbe templomukba, de azért jártak a templomba; közösen nem intézhették el ügyeiket, de azért SZÍVÓS összetartás és testvéri szeretet volt közöttük; létük alapját a legújabb törvény szerint királyi kegyelem képezte, de azért nem felejtették el a bécsi, nikolsburgi és linczi békéket sem, melyek ugyancsak törvénybe voltak iktatva ; papot, tanítót nem láthattak el fényes jövedelmekkel, de azért mindig akadt, ember, ki anyagiakban szegényül, de szivében az ügy iránti lelkesedésével magasztos élethivatásnak tekintette a tanitói vagy lelkészi pályát. Várták a jobb időket. Mária Terézia király korában azonban épen nem javult a helyzet. A jámborhitü királynő legjobban azt szerette volna, ha minden protestáns ember áttérne a katholikus vallásra; sok