Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VI. A protesztantizmus fellépése Magyarországon. Vádak a protesztantizmus ellen. A protesztantizmus nemzetivé lesz

105> liázy szép birtokait a maga számára szerette volna megszerezni, felségsértést láttak és megindították ellene a pört. Minthogy tényleg Illésházy ellen az elfogatási parancs kiadatott, ez azt meg nem várva, Lengyelországba menekült, birtokait pedig a királyi kincstár csakugyan le is foglalta. Végül megkoronázta az eddigi túlkapásokat a liires 22-dik törvényczikk. Az 1004. pozsonyi országgyűlés rendei, kiknek többsége protestáns, úgy a kassai templomfoglalás, mint egyéb sérelmekre nézve kérték a kiránt, szüntetné meg ezen visszaéléseket. Azonban egész váratlanul a 21. czikkben megerősítés végett felterjesztett törvényekhez Rudolf egy új 22-diket csatolt, melynek értelmében a rendeknek megtiltatik, vállási sérelmeiket országgyűlésen tárgyalni; a mi annyit jelent, hogy Magyarországon a rendi és vallásszabadság végórája elérkezett, Nagyon gyengének tartották Bécsben és egyszersmind gyávának és együgyűnek a magyart, hogy mindent megkoczkáztattak, mert ha annak, a mi tényleg bekövetkezett, csak halvány sejtelmével birnak, bizonyára jobban meggondolták volna a dolgot. Szerencsére azonban élt akkoron Szent Jobi várában egy férfiú, ki mint honfi, mint protestáns, mint főúr korábbi államférfiúi pályáján a közviszonyokba a legtitkosabb részletekig beavatva, hosszas meggondolás után elszántan merész és lángeszű felléptével az önkényuralmat és ellenreformatiót egy csapással megsemmisítette legalább egy időre. E gondviselésszerű férfiú — Bocskay István. Mint Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem anyai