Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VI. A protesztantizmus fellépése Magyarországon. Vádak a protesztantizmus ellen. A protesztantizmus nemzetivé lesz

105> a protestánsellenes, jól szervezett, egységes és öntudatos ellenrefonnatió, a jezsuita rendben megtestesülve. A jezsuitarend a 16. és 17. században megalakulva és befolyása tetőpontjára érve, hatalmát a koronák viselői csak úgy mint az alamizsnakéregető-szegények egyaránt érezték, bámulatos és félelmes jelensége az emberi történelemnek. Az ellenkező érdekek áldozatául esve a rend úgyszólván a világhatalom birtokában bukott el és törekvése váltakozva vagy ádáz gyűlölet vagy egekig való magasztalás tárgya volt. A történelem Ítélőszéke előtt sem az egyik, sem a másik nem jogosult, mert megítéli, hogy egyik is másik is azonos vagy ellenkező álláspontnak eredménye. Igazságtalanok volnánk a jezsuiták iránt, ha akár valamely pártérdek, akár a jog, akár az erkölcs szempontjából Ítélnők meg őket. Az emberi természet úgyszólván minden sajátsága tükröződik vissza a jezsuiták szervezetében; azért volt ez olyan nagyszabású és ért el annyi sikert, az emberi természet minden gyarlósága képezte gyengülésüket, a miért el kellett bukniok; nem ellenségeik buktatták meg őket, mert ezek ellen fel voltak kellőkép vértezve, hanem a saját gyenge emberi mivoltuk. A Loyola Ignácz vallási vakbuzgó szelleme és a katholikus világnak szorongatott helyzete csak talaj volt azon intézmény számára, melynek megteremtői Xaveri Szt. Ferencz, Lainez, Aqua Yiva valának a pápaságnak pártfogása mellett. Az ügyefogyott, tudatlan Loyola egész lángbuzgalma könnyen legyőzhető akadály lett volna azok számára, kiknek ez útját állotta volna; ha csak az ő szelleme fejeződik ki a rend szervezetében, úgy tán egy szigorú renddel több lett volna min-