R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

5S Hasztalan volt már akkor a visszavonulás; csak végig kellett élveznie a lelkes ovácziót, a lelkes szónoklatot és felelnie is kellett rá. Jó izüen beszélte el nekem a kedves történetet és tréfás resignatióval fejezte be: «Hasztalan, sorsát senki sem kerülheti el». A zajtalan, csendes, munkás élet iránt való szeretetéből lehet magyarázni, hogy a politikában — bár arra nevénél, vagyonánál, családi összeköttetéseinél és fényes állásainál fogva nagy alkalma volt — aktiv szerepet alig játszott. Az ő egyenes, nyilt jellemével nem is fért össze a politika. Képviselő korában tartott ugyan egy pár beszédet, ismerem is a kamatláb leszállítása érdekében mondott, beható történelmi tanulmányokon alapuló, szépen kidolgozott beszédét; de épen tőle tudom, hogy kiváló szónok nem volt. Egy közbeszólás elég volt arra, hogy sodrából kihozza és beszédét félbehagyja. Evekkel későbbi visszaemlékezései, elbeszélései alkalmával is meglátszott rajta, mennyire boszantotta, hogy alapos tanulmányokon nyugvó, jól átgondolt beszédének hatását közbeszólásokkal akarták tönkretenni. Megjelenése megnyerő, hangja rokonszenves volt, úgy hogy előre átgondolt, vagy betanult beszédeit a közönség szívesen hallgatta. Tartalmas, feltűnést keltő nagyobb politikai beszédet mondott például akkor, a mikor a Zólyom vár-