R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

5° inventariumában a székely szót őr értelemben találta, elmondott nekem egy anekdotát, a mely apósával, Tisza Kálmánnal történt. Tudjuk, hogy a régi világban az alföldön a vidéki kereskedést az egyre ritkuló görögök bonyolították le. Azonban nem volt minden faluban kereskedő, úgy hogy ugyancsak nagy becse volt a görögöknek. Történt pedig Tisza Kálmán egyik birtokán, hogy meghalt a görög; kereskedő nélkül maradt a falu. Gondoskodtak is csakhamar a falu bölcsei utódról, hogy a kereskedelem áldásait sokáig ne nélkülözzék. Érte mentek, kocsira rakták minden czókmókjával és vitték. Tisza Kálmán találkozott az érdekes menettel, megállította kocsiját és kedves szokása szerint megkérdezte őket: Mi jóban járnak kegyelmetek r Ii Hát kérem alásan, felelte az egyik, görögöt fogadtunk a meghalt helyébe» ; azonban a kocsi tetején nem görög, hanem azon fajbeli férfiú ült, a mely a görögöktől átvette és fellendítette kereskedelmünket. Más példát is hozott fel arra, hogy a foglalkozás valamely népfaj által való állandóbb kisajátítása folytán a népfaj nevét veszi fel. Ma a nép nyelvén kereskedő, kocsmáros = zsidó, Erdélyben minden kovács és minden muzsikus czigány és a mi még furcsább (saját tapasztalatomból fűzöm hozzá): a székely ember előtt minden lutheránus szász. Barátságos beszélgetés közben igen sokat