R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

26 csendes, de munkás életet éltünk; dolgoztunk, mint egy jó egyetértésben élő család. Fájdalmat akkor éreztünk, ha választmányunknak egy-egy munkás tagja vált el tőlünk örökre. De hiszen nagyon ismert dolgot beszélek el és a mit még a társaság alapításáról, programmja, alapszabályai megállapítása és a taggyüjtés körül végzett munkájáról saját elbeszélései alapján elmondhatnék, valószínűleg tagtársaim jó része előtt nem lenne újság, azért nem is időzöm tovább e tárgynál. Csak még arról emlékezem meg, hogy magánlevelezése között a társaság bölcsőkorából nem egy érdekes levél van és közöttük a let;érdekesebbek néhai nagy heraldikusunk, Csergheö Géza levelei, a melyekkel a czélból kereste fel, hogy a modern heraldika részére megnyerje és annak a Turulban való uralmát biztosítsa. Ez könnyen is ment, mert a boldogult életében, elveiben, - mint minden izében historikus — konzervatív volt ugyan, de a tudományban az észszerű haladás elől nem zárkózott el soha. Midőn társulatunk iránt való szeretetét és ügybuzgalmát röviden érintem, felmerülhet bárkiben az a kérdés, hogy folyóiratunkat miért kereste fel oly ritkán dolgozataival ; holott kéziratban több oly munkája volt, a melyeket egy kis kiegészítés, egy kis simítás után kiadhatott volna r Ennek más irányú elfoglaltságában találom