R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

2

4 irodalmi terveinek tökéletes keresztül vitelét; a genealógiáról és heraldikáról alkotott eszményének megvalósítását. Már a 70-es évek végén megfogamzott e terve. Kezdetben csak mint pium desiderium igen félénken. Csak egyesekkel, meghitt barátaival : br. Nyáry Alberttel, Nagy Imrével, Deák Farkassal közölte. írja is Deák Farkas fölött tartott Emlékbeszédében erre vonatkozólag: «Midőn egyszer egy heraldikai és genealógiai társaság alakításának szükségét megpendítettem előtte, azonnal lelkesedéssel karolta volna fel az ügyet; de az idők nem lévén arra alkalmasak, várnom kellett. Pár év múlva azonban néhány ügybarátommal, közöttük Deák Farkassal szövetkezve, megtettük a kísérletet. A dolog sikerült, a társulat megalakult.« Megalakult és előre nem is remélt virágzásra jutott boldog emlékezetű elnöksége alatt. Akkori fáradozásából sok kuriozumot jókedvű gunynyal tudott elbeszélni; hogyan fogadta például mestere, bizalmas barátja Thaly Kálmán és mások is tervét. Az ő személyében, liberálismusában bíztak ugyan, de mennyire aggódtak azon, hogy a folyóirat elveszíti tudományos czélját és a családi hiúság legyezgetőjévé alacsonyul. Legmulatságosabb históriája egy kedvelt, ismert nevü historikusunkkal történt, a kit hasztalan kapaczitáltak, mert a demokratia nevében kereken megtagadta a társulatba való