R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

23 a kedves reményéről, hogy ezen becses anyagot valamikor ki fogja adni, úgy hogy élete végéig e reményben csüggedés nélkül, szorgalmasan gyűjtötte az adatokat. Mig e nagy, megerőltető, sok időt igénylő terv kivitelén fáradozott, nem feledkezett meg kedves, fiatalkori stúdiumairól sem. Mint iró a művelődéstörténelem terén ért el nagy sikert; de beszéd közben a genealógiáért és heraldikáért való lelkesülését lehetett a legjobban észrevenni. Nem a száraz deductióért lelkesedett, hanem oly családtörténetért, a mely a család életét annak kereteivel együtt, mint a művelődéstörténelem, apró részleteiben hiven tárja fel. A családtörténet iránt való előszeretete egyfelől a müvelődéstörténelem iránti szeretetével egyesült, másfelől meg családi öröksége volt. Több Radvánszky vezetett családtörténeti feljegyzéseket, egyik őse meg: Radvánszky László 1738-ban okleveles alapon meg is irta családja történetét. Ép igy okleveles alapon irta meg a Bárczay-család történetét nagyatyja, Bárczay Ferencz, a ki bizonyára hatással volt rá fiatal korában, sőt kéziratával a melyet az utóbbi években is nem egyszer átlapozott — később is. Úgy érezte, hogy ha tanulmányai elvonták kedves öröklött tárgyától, tartozása van az iránt. Ezt akarta leróni, a mikor társulatunkat, a Magyar Heraldikai és Genealógiai társaságot megalapította, hogy ez által lássa régi