R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

Η / életén át lelkesedéssel töltötte el. Es e lelkesedést ébren tartotta, fokozta a novellairóból lett, könnyed tollú, művelődéstörténelmünk iránt nagy érdeklődéssel viseltető historikusunk: Deák Farkas, a kihez egyre erősebb, igazi baráti szeretet kötötte. «Felelevenednek előttem» — irja Deák Farkas fölött tartott emlékbeszédében «első ifjúságom emlékei: a komoly tanulás és később a fáradságot alig ismerő munkásság korszaka. Eleven képben látom magam előtt most is, hogyan lelkesített, hogyan élesztette bennem a tüzet, midőn hajlamom történelmünk tág mezejének kutatására vezetett.» Olyan nagy munkát csakis a legnagyobb lelkesedéssel, egy igaz, tárgyszerető, lelkes barát támogatásával lehetett elvégezni, mert hiszen akkor, a mikor teljes elhatározottsággal munkához kezdett, az 1873-ik évben, a Kovachóczy / Arpádiájában (1833.) Thurzó Imre lakodalmi rendjéről megjelent közleményt, Kőváry László Erdélyi viseletek és szokások (1860) czimü munkáját és ujabb folyóirataink apró közleményeit kivéve sem nagyobb közlés, sem feldolgozás nem történt, úgy hogy két század egész művelődési anyagát felölelő irodalmi terve teljesen új és úttörő vala. Egyes idevágó monographiák (igy Nyáry Albert: Hyppolitérsek (1874), Fraknói: II. Lajos király udvara (1876), Thallóczy Lajos: I. Apafi Mihály udvartartása (1878),