R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

ΙΟ mutatót készített, a mely 8—9 kötetet tesz ki, hozzákezdett a kidolgozáshoz ; sőt elkészíttette az illustratiókat is, még pedig oly művészi kivitelben, a milyennel még irodalmunkban nem találkoztunk. Ε czélra külön képzett egy fiatal tehetséges festőművészt, Patakyt. Egy pecsétrajzot elkészíttetett vele háromszor, sőt négyszer is, mindaddig, a mig kifogásolni valót nem talált rajta. Sok pénzébe került; de gyönyörködött is bennük még évtizedek múlva is, valahányszor e rajzok kezébe kerültek. Nem egyszer büszkén mutogatta nekem : ilyet még külföldön sem tudnak produkálni. Es e szép anyag, e szép rajzok íróasztalában maradtak, még pedig azért, mert mielőtt a pecsétrajzok mind elkészültek volna, művésze egy képével nagyobb dijat nyert, egyszerre hírneves festő lett és többé nem ért rá arra, hogy a lélekölő, talán nem is művészi léleknek való pecsétmásolásokkal töltse idejét. Másokkal kellett tehát kísérleteznie ; / de hasztalan; második Patakyt nem talált. Epen ez volt a sorsa vizjegy gyűjteményének is. Már fiatal korában több család oklevéltárát akarta kiadni. Sokat dolgozott e czélból Nagy Imrével, Ráth Károlylyal és Kovács Nándorral. El is készült a Kazai Kakas, Bárczay, Héderváry, Kapy, Kaposmérei Mérey és Radvánszkycsalád külön-külön is több kötetre menő oklevéltárával·, de mire készen lett, nálunk is elfogadták az ujabb oklevél-kiadási elveket és