Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - A mai szarvasi Tessedik Sámuel-féle gazdasági középiskola

79 lett. Reszkető írásán meglátszik, hogy igen fáradságos lehetett már számára a hivatalos funkció. 1820 tavaszán eltemette második feleségét, hű élet- és munkatársát. November 12-én még megérte legkisebb leányának, Johannának Mikolay Istvánnal, egykori káplánjával, a későbbi orosházi lelkésszel való házasságát. Fájdalom és öröm: életének utolsó évét ezek váltakozása jellemzi, mintegy szimbolizálva egész hosszú életének borús és derűs fordulatokban gazdag folyását, mit Isten akaratában való feltétlen megnyugvással, úgy érezhette, hamarosan be is kell fejeznie. De még az elkerülhetetlen vég közeledésének érzete sem tudta kötelességteljesítő buzgalmában feltartóztatni, s úgy lehet, hogy közvetlenül ez okozta a vég bekövetkezését. 1820 december 19-én egy újonnan megnyitott temető felszentelésén vett cselekvő részt: ő végezte a temető első halottjának, Kasnyik Anna egyéves leánykának temetését. Nyolc nap múlva, 1820 december 27-én kiterítve feküdt ravatalán, miután 78 évet, 8 hónapot és 7 napot „nem annyira magának, vagy övéinek", mint inkább népe javának, a A'öznek élt, végig és teljesen. A szarvasi evangélikus ótemetőnek északi szélén, a többi síroktól elkülönítve, magában áll Tessedik Sámuel sírja. Egy évszázadon át a feledés fátyola borult a sírra és annak környékére. A gyermekei által emelt díszes emlékoszlop tájékát nem gondozták kegyeletes kezek. Az elhagyatottság sivár érzését keltette ott minden: az egyik oldalon rendetlenül tenyésző ákácerdőcske, s a másikon a sírt kegyeletsértően sze-