Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

Ifjúkora

Ifjúkora. Az évek száma, de nem a gondtalanság, az élet tavaszának derűje jelöli ki Tessedik Sámuel hosszú életpályájának ezt az első szakaszát. Ifjúkora méltó bevezetése volt annak a szakadatlan küzdésnek, melyet hetvennyolc éven át, születésétől haláláig folytatott. És egyhen szerves kiegészítője egy rendkívüli munkásságnak. Eleven példája annak, mint lesz edzés által acéllá a vas. Annak, hogy akit az isteni Gondviselés nagy feladatok megoldásának eszközéül kiszemel, annak előbb megpróbáltatások tüzében alakítja ki életformája körvonalait. Tessedik Sámuel harcolt ifjúkorában, hogy harcos lehessen férfikorában. Ám harcának nem pusztulás, de alkotások gazdag sora letl eredménye. Régi magyar családból származott, ősei, a Tessedekek, igen régi történeti múltra tekinthetnek viszsza. A Nagy Lajos királyunk korában Magyarországból Csehországba, s onnan a huszita időkben a hazába visszavándorolt Markó-családból szakadtak le. Dédapja Tessedek Márk volt. Ennek gyermekei közül kettő lett neves család megalapítója. Az egyik Erzsébet, ki férjével, Hajnóczi Tamással a népes és híres Hajnóczi-családot alapította. Ebből a családból