Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - A mai szarvasi Tessedik Sámuel-féle gazdasági középiskola

74 azon eljárásnak, hogy azokat is becsmérelte, kiket csatlósaiul fogadott. Áldozatává lett továbbá egy nevezetes és súlyos lélektani tévedésének, ő azt hitte, hogy pórias, durva,. cinikus magatartásával tartósan biztosíthatja népszerűségét azok előtt, kiket vezetni akart. Nem vette figyelembe, hogy a vezetőnek ki kell emelkednie a tömegből. Perikiesnek kell lennie, s nem Kleonnak. Amikor elvegyült a tömegben, megismertette hibáit és kiszolgáltatta magát. Mikor kezdte észrevenni e ballépése következményeit, már későn volt. Akkor meg mint zsarnok próbált a helyzet ura maradni, ő, ki addig Tessedik „zsarnoksága" ellen izgatott. Úgy az 1802. esztendő táján a szarvasi egyházközségnek az espereshez intézett levelei telve vannak ilyen zsarnokoskodási vádakkal Boczkó ellen; elpanaszolják, hogy Luther kiskátéját kivonta az iskolai használatból, s helyette önkényesen a magáét hozta be, amin a szülők annyira megbotránkoztak, hogy kijelentették, hogy inkább kiveszik gyermekeiket az iskolából. Ö erre a városházán durván lehordta őket, majd a legközelebbi vasárnapon a szószékről, papi köntösét teljesen félredobva, odakiáltotta nekik, „hogy ha ötszáz forintjában is a dolog fogna nékie kerülni, mégis a bosszúját kitölti". Azoknak az újra fellángoló harcoknak tehát, melyek az iskola újból való megnyitása után folytak, érdekes, új jellege is mutatkozott már. A felemelt fegyverek iránya megoszlott: már a lázító felé is mutatott. A nyugtalanság, a bizalmatlanság és ellenségeskedés szelleme végleg befészkelte magát a szarvasi viskók