Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)
KÉPEK - A mai szarvasi Tessedik Sámuel-féle gazdasági középiskola
64 régi paróhiája csakugyan „nagyon kényelmetlen" lehetett. De nem volt biztosan megállapítható a két lelkésznek a hívektől szedni szokott jövedelem-hányada sem. Ügy látszik, Boczkó e kérdésben sérelmekkel állhatott elő, mert az 1793-ban Szarvason tartott egyházmegyei gyűlésen erről, mint a viszály okozójáról tárgyaltak már. „Az a viszály, — mondja a jegyzőkönyv, — mely Tessedik és Boczkó tisztelendő urak közt van, úgy csillapíttatott le, hogy amaz a béke kedvéért" a hívektől szedni szokott jövedelmek méltányos és pontos elosztását indítványozta. A békejobbot tehát megint Tessedik nyújtotta Boczkó felé. És megint hiába: egy év múlva már újra tárgyalták a kérdést, 1795-ben pedig újból pontosan körvonalazták a terménybeli jövedelmeket. Tessediknek minden újabb lépése a béke érdekében elbukott. Csoda-e, ha minden jószándékának füstbemenését látva, lassanként kezdte kissé elhagyni béketűrése? És ha nagyon megérthető idegeskedésében olyat is tett, ami némi kis szépséghiba volt szokráteszi magaviseletében? Egy idő óta nem látogatta az egyházmegyei gyűléseket, sőt dékáni tiszte ellenére az iskolai vizsgákat sem. Éppen csak ez kellett ellenfelének! Mert e kicsi kilengésekkel fegyvert adott kezébe, s elképzelhetjük, milyen mohón igyekezett az kézbevenni azt! Hamarosan elérte, hogy Tessediket megfosztották dékáni tisztétől, s az 1798-i gyűlésen már mint valóságos vádlott jelent meg, kinek kötelességmulasztásért kellett felelnie.