Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

Tessedik tragédiája, pályafutásának vége

56 akartál és rosszat is tettél! önfeláldozás mások javára és jutalmul: feláldoztatás azoknak a másoknak részéről. Ki tudna elviselni hasonló sorsot békés lélekkel? A tessediki értelemben, azaz Tessedik lelkével ihletett pap. „Az Úr megsegített engem annyira, hogy minden ellenmondást, ellenműködést, rágalmazást, gyanúsítást, ármányt kibírtam állani, ellensúlyozni és legyőzni. Az ö neve legyen ezért áldott most és mindörökké ámen!" Elmélyedésre méltó, szép feladat lehet Tessedik tragédiájának megfejtése. De egyben nehéz lélektani probléma is. Mert nem egy, de több oknak összeműködéséből következett az be. Paptársa irigységből ellene lázította szarvasi híveit. Azok vállalták a jól tevőjük ellen való fellázadás szerepét, s megbuktatták őt. így fogalmazva bizonyára igen egyszerűnek látszik a dolog. Es mégsem az. Mert vájjon hogyan vállalhatták ezt a szerepet? Ez áll minden kérdésnek tengelyében. A dolog nyitját csak lélektani elgondolások adhatják meg. Általános tünet, szinte lélektani szabály az, hogy az alacsonyabb intellektusú tömegek szívesen elhisznek minden olyat, ami a fölöttük álló vezetőembert kisebbíti, lealacsonyítja. Hibát kell kitalálni az addig szeretve, esetleg félve tisztelt feljebbvalóról, s az alantasok kéjelegve fogják leszállítani maguk közé azt, ki addig fölöttük állott. Leszállítják, és közelről nézik, és további gyengeségei után kutatnak vizsgálódó szemekkel. S az egyszer elhajított kő: ki tudja hol áll meg?