Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - A szarvasi ev. ótemplom oltára és szószéke, amelyről Tessedik 32 éven át prédikált

50 De mielőtt rátérnénk annak a nagy küzdelemnek ismertetésére, mely gazdagon munkás életét megkeserítette s alkotásait egy századra megbuktatta, még egy oldalát kell megismernünk e rendkívüli férfiúnak. Meg kell ismernünk Tessediket, a családapát. Annyival is inkább, mert nagy családjának tagjai munkatársai voltak, és kiváltképen azért is, mert családi élete megint oly példaadás volt, mely akaratlanul is szintén a népnevelés szolgálatában állott. Mint apának, félelmetes emléke él máig is a leszármazottak körében. Példátlanul szigorúnak, szinte ridegnek emlegetik. Sírfeliratának ezen mondata: „nem annyira magának vagy övéinek, mint inkább népe javának élt..." — talán szinte arra céloz, hogy övéi a nép mellett mostohák voltak. A családi hagyomány valószínűen túloz mégis kissé. Hiszen szigorú ember lehetett. Ez a szigor azonban egyrészt csak az önmagával szemben gyakorolt aszkétizmus másokra kihatása volt. Aki a saját énjét annyira a mások szolgálatába tudta állítani, az hasonló önfeláldozást követelt azoktól, kiknek jellemfejlesztése az ő feladata volt. Azt is elképzelhetjük, bár sehol nincs megírva, hogy az az emberfölötti munka s az elkeserítő küzdelem, melyről még ezután kell szólnunk, idegessé tehette. Aki a köznek érdekeiért hajnaltól késő éjszakáig verejtékezik, és aki ellen azok támadnak fel, kikért verejtékezett, az aligha úszhatta meg végig ép idegrendszerrel. Mindezek ellenére is szépnek, harmonikusnak kell elképzelnünk családi életüket. Az írások lelke legalább arról tanúskodik. Kis nyomtatott füzetecske