Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - A szarvasi ev. ótemplom oltára és szószéke, amelyről Tessedik 32 éven át prédikált

47 Írásai nem elsőrendű író alkotásai. Rendszer és előadás tekintetéhen kifogások emelhetők azokkal szemben. Egyik-másiknak előadása sokszor naiv, kivált ha azt mai tudományos munkák mértékével mérjiik. Egyet azonban kétségtelenül meg fogunk állapítani munkáiból, azt, hogy tudós ember írta azokat, a tudósnak teljes felkészültségével. Rengeteg olvasottságról, s az olvasottaknak biztos megítéléséről és ügyes felhasználásáról tanúskodnak. Mindjárt megállapíthatjuk azt is, hogy öt nyelvet értett, ú. m. a magyart, németet, latint, tótot és a franciát. Nemcsak sokat, de sokfélét is olvasott. A róla eddig mondottak után ugyan ki gondolná, hogy még a történet is érdekelte? Természetesen munkái javarésze azon tárgyakat taglalja irodalmilag, mikkel gyakorlatilag foglalkozott. Iskolaügy, tankönyvek, gazdaság, rétművelés, állattenyésztés, takarmányfüvek, fásítás, méhészet, szőlők, parasztkérdés, selyemtermelés, faluszabályozás, cukorgyártás, inség problémái szerepelnek azokban leggyakrabban. Az alkonyatkor abbahagyott gyakorlati munkásságot folytatta éjjel elméletileg, a paróhia meghitt csendjében. Külön tanulmányt írhatna az, ki csak megmaradt írásait mind ismertetni akarna. Kettőnek ismertetése elől azonban nem térhetünk itt sem ki, mert azokból még mindég újabb képmását ismerhetjük meg ennek az univerzális férfiúnak. Főművének általában „Der Landmann in Ungarn .. ." című, 1784-ben németül, két évvel utóbb „A Paraszt Ember Magyar országban" címmel magyarul is megjelent könyvét tartják. Ebben általában egy