Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - A szarvasi ev. ótemplom oltára és szószéke, amelyről Tessedik 32 éven át prédikált

43 s az ipart, azt hagyja meg Ausztriának! Ezért ha időről-időre egy-egy iparág fejlesztését szívesen is vették, általában a XVIII. század második felében nem támogatták a magyar ipart. Tessedik, aki mindent megkísérelt, hogy a népnek kenyeret, a hazának jólétet biztosítson, iskolájában igen nevezetes ipari próbálkozásokat is végzett. Valóságos kis gyár volt az az iskola, hol kétkerekű rokkán nagy kedvteléssel gyakorolták magukat a gyermekek abban, hogyan kell lenből vagy kenderből egyszerre két fonalat fonni. De még ennél nagyobbszabású ipari próbálkozást is tett iskolájában. Megpróbálta s éveken át igen jó sikerrel folytatta a gyapjúfonást. Észszerű volt a kiindulása ehhez is. ,,Ebben a tartományban, — írja, — ahol én lakom, esztendőnként egynéhány ezer mázsa gyapjak adatnak el ... mivel az egész tartományban senki sem találkozik, aki azt feldolgozná." Ennek a túltermelésnek egyik okozója a kormány volt, mely nem szívesen látta a magyar ipar fejlődését, ellenben igen jól jött ki neki, hogy az osztrák szövőgyárak olcsón juthattak feldolgozatlan gyapjúhoz. Ezzel szemben Tessedik a magyar érdekeket képviselte, amikor azt akarta, hogy a nyersanyagot itthon, a hazában dolgozzák fel. Azokban a bizonyos száraz években tehát, amikor kendertermés alig volt, saját költségén egy Meyer nevű mestert hozatott Besztercéről. Ez megtanította az iskola leánynövendékeit a gyapjúfonásra, úgyhogy rövid idő alatt több mint hetven növendék gyakorolta azt. Tőlük otthon az anyák is eltanulták s hamarosan