Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - Körösparti táj Szarvason

30 azután is. hogy 1782-ben, mint írja, a gyakorlati gazdasági isknlci tervét Pásztori Sándor, a császár titkára, mint cenzor jóváhagyta. Az intézetet fennállása idején azonban Institution Tessedikianum-nak nevezgették. És egész joggal tehették is: mindene Tessedik volt annak, ahogyan írja, alapítója, felügyelője, gondnoka, igazgatója, tanítója, ügyvédje. Csak a saját zsebéből 12.000 forintot költött arra. S ezt az áldozatot akkor tudjuk kellően értékelni, ha belepillantunk egy kissé ennek a rendkívüli embernek anyagi körülményeibe. Kezdő papi fizetése 1767-i lelkészi meghívólevele szerint 100 forint készpénzből. 200 pozsonyi mérő búzából, 30 font faggyúból, avatások alkalmával szedett kenyérből és tyúkokból, a falunak őreá eső része utáni kakasokból, özvegyek járulékaiból, a lelkészi kert használatából, kenderföldből, fűtésre való szalmából állott. Egy 1798-i kimutatás szerint pedig összes jövedelme, mindent készpénzre számítva, 702 forintot tett ki ennek a húszgyermekes családfőnek. Azon 12.000 forintban persze, mit az intézetre költött, e papi jövedelmeken kívül ott volt az uraságtól átengedett földek jövedelme is. De még így is a legteljesebb elismeréssel kell meghajolnunk az önzetlenségnek, a közért hozott áldozatkészségnek e ragyogó példája előtt. Mi volt a legnagyobb magyar áldozata, amikor egyévi jövedelmét ajánlotta fel egy nyelvművelő tudós társaság alapítása végett, emellett a tessediki áldozat mellett! Az eszméért való lelkesedésnek szálai milyen mélyen gyökerezhettek ebben a férfiúban!