Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Nord-Schleswignek nemzetiségi kérdése

88 felnőttek intézeteiben még ma is a tisztviselők jóformán csak adminisztrácionális munkával vannak elfoglalva és a bűnösökkel közvetlenül legtöbbet az őrök érintkeznek, addig a fiatalkorúak közvetlenül egy tisztviselő vezetése alatt állanak, aki a lelkészekkel, tanítókkal karöltve működik közre az ő erkölcsi átalakításán és egész intézeti idejük alatt az ő felügyelete, irányítása és atyai gondoskodása alá vannak helyezve. Az intézetből távozó fiatalkorú nem bocsájtatik el csak egyszerűen, hanem részére munkát is szereznek, ha kell ruhával és szerszámmal is ellátják, ha hozzátartozói róla nem gondoskodnak s így biztosítják számára jövő boldogulásának az útját. Ezekben számoltunk be arról a nagy szociális és embermentő munkáról, amelyet az ifjú bűnösök megmentése körül végez zajtalanul és feltűnés nélkül az országos gyűjtőfogház. Nagyon természetes, hogy zajtalanul ós feltűnés nélkül, mert hiszen nemcsak az illető maga és hozzátartozói, de maga az intézet is arra törekszik; hogy a fiatalkorú múltja titokban maradjon s így titokban marad az is, hogy az illetőt a törvény szigora, de egyszersmind a gondoskodása mentette meg a tisztes polgári élet számára. Szabó György. Nord-Schleswig-nek is megvan a maga sajnálatos nemzetiségi kérdése. Itt ugyanis a lakosság, de főleg a fiatalabb papi nemzedék két ellentétes, németnemzeti és dánérzelmíí táborra oszlik. A dán agitáció az utolsó időben különösen nagy mérveket öltött. Ennek a politikai egyenetlenségnek szomorú következményei is mutatkoztak egyházi téren. A 27 év óta áldásos működést kifejtő belmissziói egyesületben szakadás támadt, δ lelkész és több világi kilépett ezen egyenetlenség miatt a választmányból. Andersen lelkész Holebüllben pedig, ki ellen a németérzelmű lakosság feljelentést is tett dán érzelmei miatt s evégből ellene a fegyelmi is megindult, lemondott hivataláról. A nép is két táborra oszlik. Ezen kettéválás annál sajnálatraméltóbb, mert a csak 200,000 lelket számláló lakosság közt igazán nagymérvű belmissziói munka folyt. A belmissziói egyesület fenntartott 21 kolporteurt, 3 ifjúsági titkárt, 2 gyermekmisszionáriust, 4 hospizot, 11 missziós házat, egy könyvkereskedést és egy újságot, „Saedekornet" 6000 előfizetővel. A szakadást, igaz, nem egyedül a politikai világnézet okozta; hozzájárultak ehhez még belső okok is. Ugyanis északon két belmissziói szellemirányzattal találkozunk. Az egyiknek képviselője Kierkegaard, mely a lélek individuális értékét hangsúlyozza s a hivatalos egyházat támadta; a másik Grundvig, mely a népegyházra helyezte a fősúlyt. Mindezek a körülmények közrejátszottak és előidézték a sajnálatraméltó szakadást.