Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - A fiatalkorúakkal való egyéni elbánás az országos gyűjtőfogházban. Szabó György fogalmazó

86 később egészen elkallódnék. Míg így mód van adva, hogy a használható elem kiválik és hasznos tagjává válik a társadalomnak. Csak látni kell egy ilyen felszabadítási aktusnál azokat a sóvárgó arcokat. Mindegyiknek a tekintetéből kitetszik az a vágyakozó érzés, hogy bárha már ő is ott tartana, mert hiszen a felszabadítás mindegyiknek nemcsak azt jelenti, hogy őt segéddé avatják, hanem a felszabadítás mindegyiküknek a szabadulást is hirdeti. Az a tudat, hogy mesterségükben büntetési idejük kitöltésével felszabadulnak, erőt, kitartást, egész új életet önt lelkükbe. Míg ellenkezőleg az a sok fiatal lélek teljesen meghasonlana s az államhatóságban és a társadalomban is csak ellenségét látná* ha vétkéért, amelyért megbűnhődik — még egész jövőjét kívánná áldozatul. A munkakedv és a szorgalom fokozására a fiúk a viseletükhöz képest a munkadíj egy hányadát nyerik jutalmul, amelyet szabadulásukkor a kezükhöz kapnak. Az iskolai oktatás. A fiatalkorú szellemi kiképzéséről is teljes mértékben gondoskodva van, amire itt nagyobb is a szükség, mint a tanonciskolában, mert a fiatalkorúak nagy részénél épp az iskolakerülés volt erkölcsi eltévelyedésüknek a főoka. Az iskolai oktatás is már a befogadást követő néhány nap múlva kezdetét veszi. Előbb a zárkában, később közösen az iskolában. Itt is teljem mértékben érvényesül az egyéni elbánás, mert kinek-kinek tudásához mérten történik az oktatás. Külön csoportban tanulnak az írni-olvasni nem tudók a már némi előképzettséggel bíróktól. Elemi oktatásban naponkint egy-két órában, vallásoktatásban pedig felekezetekként hetenkint 2 órában részesülnek. Van azonkívül énekoktatás és a szabadlevegőn időzést katonai rendgyakorlatokra és tornázásra fordítják. Szabadulás az intézetből. Az intézetből a szabadulás vagy ideiglenes, vagy végleges. Akik az intézetben hosszabb időt töltöttek s megjavulásuknak, megbízhatóságuknak jelét adták, büntetési idejük 2/

3 részének a kitöltése után feltételesen szabadonbocsájtatnak. Akik a feltételes szabadságra magukat érdemessé nem teszik, azoknak egész büntetési idejüket az intézetben kell kitölteni. A feltételes szabadonbocsájtást bár kérelmezni is lehet, de az igazgatóság önként hozza javaslatba. A javaslatot a felügyelő hatóság tárgyalás alá veszi és a kibocsátást az igazságügyminisztérium határozza el.