Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - A feminizmusról. Paulik János

80 Ebből a tapasztalat által igazolt tényből aztán egy másik megszívlelendő igazság is következik, az nevezetesen, hogy : minden törekvés, mely a nőt ezen természetszerű hivatásától eltéríteni kívánná, hibás. Mikor a nő tudósnak, vagy más effélének készül elsősorban és ez az előkészület az ő természetszerű női hivatásának hátrányával történik, akkor annak kárát fogja vallani úgy ő maga, mint a társadalom. Gyengül, ritkúl, hidegül a családi élet, ami magva a társadalomnak. S ugyanez következik be akkor is, ha a nő mint feleség és családanya, a családi otthonon kívül kenyérkereső munkával kénytelen foglalkozni. A feminizmusnak egyik lelkes és ékesszavú szószólója: Glücklich Vilma úrhölgy azt mondotta ugyan nemrég a feminizmust ismertető beszédjében, hogy oda kell törekedni s a nőket arra kell előkészíteni, hogy minél több férjes asszony férjével parallel vállaljon kenyérkereső munkát. Hát, bocsánatot kérek, ez távolról sem érdeke a társadalomnak. Éppen megfordítva: arra kell törekedni s a társadalmat okos intézkedésekkel oda kell fejleszteni, hogy minél kevesebb nő legyen kénytelen a családi körön kívül munkát keresni. Tudom, hogy itt a szólónak a mai viszonyok lebegtek szemei előtt. A mai állapot azonban lehet kényszerhelyzet, de nem lehet ideál, mert az ideál csak az lehet, hogy minél több nő férjhez menjen s a családi körben töltse be Istentől rendelt hivatását, s a férj keressen, ami viszont neki a kötelessége és hivatása. Én nem irigylem azt a férjet, akinek a feleségével kívüle más is rendelkezik, még ha a legszelídebb alakban is. Én nem rigylem azt a férjet, akinek a felesége éppen akkor indul a hivatalba, amikor ő fáradtan hazamegy, vagy akit a feleség az asztal felett hivatalos bosszúságainak feltálalásával mulattat. Én sajnálom azt a nőt, aki talán éppen akkor, amikor női hivatásának legszentebb s legnehezebb pillanatai felé siet, kenyérkereset után kénytelen futkosni. Én szívből sajnálom azokat a gyermekeket is, akik apjuk s anyjuk távollétében idegenre s talán nem is éppen elsőrendű erkölcsiségű cselédre vannak utalva. No, hölgyeim és uraim, az ilyen helyzet ideál nem lehet, hanem nyűg az, melyet a társadalomnak minden áron lerázni s jobbal helyettesíteni kell igyekeznie. Tudom én azt, hogy az ilyen állapotokat s általában a nőknek kenyérkereső pályákra való tódulását, ami napjainkban már ijesztő arányokat öltött, a gazdasági s társadalmi viszonyok mostohasága idézi elő. De ne felejtsük el azt sem, hogy a társadalmi viszonyok alakulását, s köztük a nősülési percent hanyatlását s ezzel kapcsolatban a leányok pártában való maradását a nők maguk is befolyásolják. Tisztában kell lennünk ugyanis azzal, hogy minél több nő tódul a férfias jellegű pályákra, annál több férfinak rövidül meg a keresete, s így csökken családala-