Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

III. Irodalom. - Evangelische Jugendpflege

64 meg fogja kivánni. Ebben a vonatkozásban figyelemmel kell lenni arra is, hogy ez évben rendezendő három hétig tartó országos tornaegyesületi tovabbképzőkurzuson résztvevő tanítónők az iskolát elhagyó leányifjúság gondozására való feladatokkal és eszközökkel megismerkedjenek. így azután a vidéken az ifjúsággondozónők kiképzőkurzusán mint vezetők vagy mint segítőnök alkalmazhatók lesznek". Die Landpflegerin : A falu népének gondozója. A németországi belmissziói munka sokoldalúságának egyik ékesen szóló bizonyítéka az a szövetség, melyet 1907-ben alapítottak Landpflegeverband néven, melynek élén áll Frida zur Lippe-Ober-Sehönfeld grófnő. Célja az ú. n. ,Landpflegerin''-ek kiképzése és munkába állítása, kiknek működése a falu s a falusi kisbirtokosoknak s általában a kis embereknek életébe új és eleven tevékenységet, az otthonhoz való ragaszkodást, helyes életfelfogást akar vinni s ezek által közvetve a kivándorlást is csökkenteni. A Landpflegerin elfoglaltsága oly nagy, feladata annyiféle, hogy csak a fáradhatatlan női munkakedv és munkabírás láthatja el. Kötelessége a kis gyermekekkel foglalkozni abban a faluban, a hova kiküldték; télen kézimunkára és értékesíthető háziiparra tanítani a fiatal lányokat és asszonyokat; kötelessége felolvasásokat tartani, melyek nevelő hatást gyakoroljanak; érteni a gyermekápoláshoz és neveléshez ; tudni első segélyt nyújtani baleseteknél s ápolni is —, továbbá részt venni gazdasági szövetkezetek létesítésénél s ezáltal e téren is befolyást szerezni s általában érteni minden házi, gazdasági és mezei munkához, tanácsot nynjtani minden előforduló esetben — tehát jóformán mindenttudónak, de tulajdonképen jóbarátnak és vezetőnek lenni mindenkivel szemben. Ezt a munkát alig tudja elvégezni más, mint egy olyan nő, aki ebben hivatást talál saját magának. És a gyakorlat csakugyan be is igazolta a reményeket. Ma már 40 Landpflegerin működik Németországban és oly gyönyörű eredménnyel, hogy már legközelebb két újabb kiképző egyesületre, illetve tanfolyamokra lesz szükség, hogy mindenhova jusson egy-egy ilyen valódi belmisszionáriusnő, ahova kérik és várják őket. Koldusok szövetsége. Általában ismeretes a párisi koldusokról, hogy szövetséget alkotnak s iparszerüen űzik a jótékony szívek zsarolását. A szövetségnek természetesen van vezére, aki két frank felvételi díjat kér a jelentkezőtől Van nyomtatott kalauzuk, melyben azok nevei, lakása van feltüntetve, akik adakozni szoktak s a hang is, ahogyan beszélni kell velük. Van rendes újságjuk, melyben az adakozókra vonatkozó családi értesítések jelennek meg. Pl.: hol van keresztelő, esküvő, temetés, évforduló, születésnap, jubileum stb. S az üzlet kitűnően megy — sok valódi szegény rovására — hiszen Párisban évenként körülbelül 22 millió frank jut jótékony célokra, melynek jelentős része az aprónként való szétosztogatás útján kerül a koldusok kezébe. Persze, van itt sok csaló is. 100 vak koldus között a vizsgálat 57