Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Bethelből. Zimmermann Rezső

57 kétszer egy nap alatt kétórai útat, esőben; kétes értékű-mulatság, mert az esernyő vagy ekhó elveszi a mulatság felét, s hozzá nem is nagyon véd meg. De másrészt, hogy lehet ennyi felkészült gyermeknek a mulatságát lefújni, vagy elhalasztani? Az Úr barátságos szeretetébe vetett hite az ifjúságnak, megerősíti az öreget is bizodalmában. 11 órakor megeszik az ebédet is. Ezalatt a szekerek előállanak s megszólal kétszer a csengő a felszállásra. Az eső elállott. Helyét elfoglalja mindenki a szekéren, s az. esernyőket biztonság okából tertalékban készen tartják. Egy nagy kosár cseresznyét is felpakkolnak. S bár az eső mégegyszer nekifog az ijesztésnek, a lovak megindítják a felgalyazoit szekereket, s a gyerekek teljes erővel rázendítik, hogy: Óh, óh, óh, Oh fiúk, mi jó ! S lám, amint elhagyják a betheli hegygerinc irányát, egyszerre elmarad az eső ! Bezárják az esernyőket. Brackwedón túl már győzelmesen tör elő a napfény a felhőzeten, s a négy szekér népe vidám énekkel üdvözli. Az út kétharmadán megállanak. Különben minek vitték volna a cseresznyét? Hamar ott vannak a cseresznyeosztó testvérnél, s a drága csemegét ujjukra, fiilükre csengőnek akasztva, indulnak tovább, ki kocsin, ki gyalog, ha bírja s kedve tartja. Még egy fél óra, s ott vannak Wilhelmsdorfban. A munkások telepének bejárata felett elhelyezett diadalkapu jelenti, hogy szívesen látott vendégek. Ének- és dobszóval vonulnak be. A leszállás még gyorsabb, mint a felszállás volt. Egy gondolat, s az étterem ben vannak. Ez az étterem, mely különben a fáradt és éhes munkástestvéreknek nyújt pihenést, ma ünnepies díszt kapott, hogy tágas ölébe fogadja a vidám s nem kevésbbé éhes gyermekcsapatot. S ki kételkednék benne, hogy étel, ital itt sokkal jobban esik, mint otthon a Názáretházban? A süteményekből egész hegyeket esznek meg, s az utolsó cseppig kiürítik a kávéskannákat. Dehát minden örömnek egyszer végeszakad. Persze itt az egyik öröm a másikat éri. Most a kolónia érdekes látnivalóinak megtekintése következik. Az istállóban éppen fejik a fejőgépekkel a teheneket. Hatalmas istálló, gyönyörű tehenek, a tej hordószámra van, de mégsem fedezi a betheli intézmények tejszükségletét. Persze a gyermekcsapatnak legjobban tetszik a malacok sokasága, melyek szinte megszámlálhatatlan mennyiségben bújkálnak a szalmafürdőben. Eközben a szemesebb fiúk engedelemmel megmezgerélik a ribizlibokrokat, az idősebbek felkeresik itt elhelyezett régi barátaikat vagy egykori ápoló-testvéreiket és isinerőseiket, a többi élvezi az erdőt, a parkot, a patakot, a