Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)
I. Értekezések - Bethelből. Zimmermann Rezső
55 Bethelből. Bethel diakónusai és diakonisszái, az ü. n. Názáret-bruderek és Szarepta-diakonisszák, részint saját maguk szeretetintézményeiben, részint külszolgálatokban, Németországnak s a nagy világnak sok helyén szolgálják az Urat. Szolgálatuknak sokfelé ágazó tereiről érdekes és mindenekelőtt igaz jellem- és zsánerképekben számol be egy könyv, címe : „A szeretet szolgálatában", melyet olyan magamfajta ideiglenes kisegítőknek a kék kötényben eltöltött szolgálataikért barátságos emlékül adnak. Ebből a könyvből van szerencsém egy részletet közölni. Egy nyári kirándulásról van szó, melyet régi, nomád módra, szekéren tesznek meg a betheli Názáret-ház epileptikus fiúgyermekei. Betheltől néhány órányira fekszik ugyanis az intézetnek egy 2000 holdas birtoka, a neve Wilhelmsdorf; gyönyörű sárga homok, lápos fekete földdel tarkítva, akárcsak a mi nyíri homokunk ; rajta hol fenyő, éger, hol hangafélék terjeszkednek. Azaz, hogy ezeket maholnap a gőzeke végkép kiszántja, helyet adván a legintenzívebb földmívelésnek. Mert tudnivaló, hogy Bethel maga látja el magát élelemmel. Ezen a tanyán ma már 11 óriási telepe van Bethelnek, melyekben idegeseket ápolnak, javító intézetet tartanak fenn, iszákosokat gyógyítanak, munkakerülőket szoktatnak és munkanélkülieknek nyújtanak foglalkozást, s mindegyik intézet más-más, többnyire biblikus nevet visel. Nos hát, mondom, fogalma sincs erről a kirándulásról annak, aki nem élt a Názáret-házban, micsoda nagy esemény az ottan. A németek általában kirándulást kedvelő emberek. Vasárnaponként erdő-mező hangos a kirándulók zajától; iskolás gyermekeket kirándulásban látni nem esemény, mint nálunk, de mindennapos jelenség; víg danájuk az idegen figyelmét messziről magára vonja. Továbbá nagy utakat tevő utasok, tanulmányi utat tevők, amint a németek nevezik: vándormadarak, kisebb nagyobb csapatokban járják az országot, s az ilyenek például a Bethelhez tartozó összes telepeken vagy ingyenes, vagy majdnem ingyenes ellátásban részesülnek. Átveszik elszegényedésünk miatt elhagyott ebbeli szokásunkat. Ami tehát a szíves vendéglátást illeti, a Názáret-ház beteges gyermekei jó helyre mennek. De nem ez itt a fő, hanem az, hogy szekéren mennek. Nótájuk is azt mondja:
