Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - A fiatalkorúakkal való egyéni elbánás az országos gyűjtőfogházban. Szabó György fogalmazó

52 esetlen fiú éveken keresztül úgy tartotta fenn magát, liogy egy gyümölcsárusító kofának segédkezett napról napra a Dunánál. Nappal a kosarat hordta — éjjel a kosárban aludt a ponyvák alatt. És arról nem tudott senki, még a kofa sem. Elképzelhető, hogy az ilyen ütött kopott veréb milyen megnyugvást talál az intézetben s hogy amit neki az élet nem tudott nyújtani, azt megtalálta a fogházban. S amíg egy jobb sorshoz szokott egyénre a fogház mindennek elvesztését jelenti, nála épp az ellenkezője. A fiatalkor fogházbüntetésénele végrehajtási módja. A befogadást közvetlenül követő napokban a fiatalkorú éjjel nappal szigorú magánelzárásban marad. Ez az idő arra szolgál, hogy képességeit, hajlamait megismerjék. Magányában felkeresik öt a tisztviselők, lelkészek, tanítók s a munkaoktatók. Néhány nap múlva a fiatalkorú már állandóan iskolai oktatásban részesül. Elemi oktatásban naponként és vallásoktatásban hetenként 2 órán át részesülnek. Az előrehaladottabbak részére szakrajztanítás s külön mindnyájuknak énekoktatás. A szabadlevegőn időzést katonai rendgyakorlatokra és tornázásra fordítják. Látnivaló, hogy a fiatalkorúak szellemi és lelki kiképzéséről teljes mértékben gondoskodva van, amire itt még nagyobb szükség is van, mint a tanonciskolában, mert a fiatalkorúak legnagyobb részénél épp az iskolakerülés volt erkölcsi eltévelyedésüknek az oka. Az a fiatalkorú, aki javulásának, erkölcsi haladásának és a munkában való szorgalmának jelét adja, a magánelz;irásból a közös műhelyekbe kerül. Az intézetből való távozás előtt minden fiatalkorú egy-két héttel előbb ismét a magánelzárásba kerül. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a tapasztalat szerint a vége felé minden fiatalkorú izgatottabb, munkakedve csökken, ami társai fegyelmét rontja, az erkölcsi oktatások iránt azonban fogékonyabb. Miután pedig a szabályok nem merevek, az igazgatóság nincs is korlátok közé szorítva és minden egyes ifjúra, annak egyéniségéhez, természetéhez és jelleméhez mérten esetről esetre külön-külön állapíthatja meg a vele való elbánás módozatait. A munkáltatás. A befogadás formaságain túlesvén a fiatalkorú, azonnal munkára kényszeríttetik. Kényszerről azonban vajmi ritkáu lehet szó. A magánelzárásnak sok elvi ellenzője van, sokféle okból károsnak vélik főként a fiatalkorúaknál. Az én gyakorlati észleleteim másról győznek meg. Nincs az a hatályos orvosság, a mellyel visszaélni nem lehetne. Ilyen a magánelzárás is. Helyesen, mindig az egyénhez mérve, s az egyén belső átalaku-