Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VIII.

én megterheltettetek és megnyugosztalak titeket." (Máté 11. 28.) Amikor ez a meghívás hangzik, tömegek tódulnak a Megváltóhoz, de vájjon jól megértették e szavakat? Hogy az ember nyugalmat találhasson az Üdvözítőnél, ahhoz dolgozónak kell lenni és megterheltnek a bűn és kétségbeesés terhe alatt. Nehéz út az és oda érve mi vár ott az emberre ? Szükséges, hogy az ember jól átgondolja ezt, mielőtt útrakél. A szavak úgy hangzanak, hogy a nép örömmel tódul oda a hívó szóra, de egyszerre akadályra bukkan. Ki £LZ, aki 3, meghívást intézi ? Az az üdvözítő, aki a megaláztatás állapotában látszólag éppen olyan viszonyok között élő ember, mint a meghívottak. így volt az, amikor először hangzottak el ezek a szavak, de most, 1800 év eltelte után bebizonyosodott, hogy a meghívó, az az egyszerű ember, valósággal Isten volt. Ha ezt az 1800 évet alkalmazzuk bizonyítékul, akkor talán egyre bizonyosabb lesz, hogy ő volt az. A 300-ik évben még nem volt egészen bizonyos, hogy Krisztus Isten, akkor körülbelül olyan volt, mint a bámulatos nagy ember, aki valaha élt. Még néhány századra volt szükség. Lehetséges-e, hogy Isten és ember annyira hasonlítson egymásra ? Ez az 1800 éves bizonyíték nemcsak a hitetlenségnek játszik a kezére, hanem istenkáromlás is. Ezzel ugyanis azt mondják, hogy Krisztus cselekedete fontosabb, mint az ő személye és az életének következményei jelentőségesebbek, mint az élete. Ez nem helyes, Krisztus a hitnek tárgya, amelyre nézve a 1800 év se nem szoroz, se nem oszt. De éppen abban van a keresztyénségnek a szerencsétlensége, hogy megismerte a Krisztust anélkül, hogy hinne benne. A keresztyénség, anélkül, hogy tudná, eltörölte a keresztyénséget, ezért ha valamit tennünk kell, akkor ez az, hogy kíséreljük meg újból keresztyénséget vinni a keresztyénségbe. Milyen volt az a Krisztus, aki azt a hívó szózatot 84