Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VI.

dünk, ha Κ. e művének tartalmát ebben az imában véljük a leghelyesebben összefoglalva. „Az első kötet a szeretet rejtett életéről és gyümölcseiről szól. Az egyes embernek szeretnie kell, szeretnie kell a felebarátját. A szeretet a törvény teljessége. A szeretet a lelkiismeret ügye. Kötelességünk, hogy szeressük az embereket. Kötelességünk, hogy a szeretet tekintetében egymásnak adósai legyünk. Minden fejezetnek szentírási idézet az alapja. A legveszedelmesebb szerinte az, ha az ember önmagát a szeretet tekintetében ámítja, mert ez örök veszteséget jelent s e tekintetben nincs kárpótlás sem a mulandóságban, sem az örökkévalóságban. Az időszerűt és az örrökkévalót egyedül a szeretet köti egybe és ezért a szeretet minden és még akkor is megmarad, ha minden elveszett. A keresztyén szeretet örökkévaló és éppen azért ezt a szeretetet nem lehet költő módjára megénekelni, abban hinni és élni kell. Az ember legmélyebb bensejéből, a szívből ered a szeretet. A szeretet rejtett élete a legbensőbb és legkikutathatatlanabb, amint kinyomozhatatlan annak az egész léttel való összefüggése is. Amint a csendes tó alapja mélyen fekszik a forrásban, amelyet szem nem láthat, aképen az emberi szeretetnek még mélyebb az alapja az Isten szeretetében. A csalfa és erőtlen szeretet arról ismerhető meg, hogy egyedüli gyümölcsei a szavak és szólamok. Nincs egyetlen szó sem az emberi nyelvben, még a legszentebb sem, amelyről mondhatnónk: ha e szót használja az ember, akkor feltétlenül be van bizonyítva, hogy szeretet lakozik benne. Nincsen egyetlen cselekedet, még a legjobb sem, amelyről feltétlenül el lehetne mondani: aki ezt cselekszi, az tanúbizonyságot tesz a benne lakozó szeretetről. Minden attól függ, hogy miképen cselekszünk. Vannak cselekedetek, amelyeket kiválóan a szeretet cselekedeteinek nevezünk. Azzal, ha valaki alamizsnát ad, meglátogatja az özvegyeket és felruházza 4* 51