Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VIII.

ember nem akart hinni, akkor azt az ellenkezés és az engedetlenség alapján tette. Igen, az embernek hinnie kell a bűnök bocsánatában, de oda csak a megbotránkozáson keresztüljuthat. Ma az emberek pogány módon élnek és könnyen hisznek a bűnök bocsánatában. De elő^e a megbotránkozással! Állítsd Istennel szembe az embert s ne vegyítsd össze e két fogalmat spekulativ módon, hanem mind a kettőt emeld ki a maga végtelen különbözőségében. Ebben van a keresztyénség alapbaja. A keresztyénség a bűnről, az egyes emberről szóló tannal kezdődik, nem pedig a tömeggel, az Istennel szemben levő emberiséggel. De a bűnbocsánat feletti kétségbeesés nem a legmagasabb formája a bűnnek, mert az éppen mint kétségbeesés lényegileg visszaforduló, elűző, elutasító. Néha átmehet támadásba is, támadva a keresztyénséget, mint valótlanságot, hazugságot. Állandóan olyan, mint a megbotránkozás előtt volt, de míg előbb lényegileg negativ volt, addig most pozitív. Mindkettő megütközik a keresztyén paradoxonon, az istenemberről szóló tanon. Ezért a legkomolyabb értelemben érvényes ez a mondás : „Boldog az, aki én rajtam megbotránkozik." Ez a kijelentés az a testőr, aki az Isten és ember között lévő mélység és ür felett vigyáz. Vagy megbotránkozik az ember, vagy hivően imád. A megbotránkozásnak a legrosszabb formája az, amely azt módja a keresztyénségről, hogy az hazugság és csalás, mert ez a szentlélek elleni bűn. A kétségbeesés orvossággá lehet, ezt akarja kimutatni Kierkegaard egy nem sokkal ezután megjelent művében, amelynek a címe: „Indövelse i Christendom af Anti Climacus." Magát nem szerzőnek, hanem kiadónak jelezte. (A keresztyénségbe való begyakorlás — Anti Climacustól.) Ε műve három részre oszlik. „Az első rész főtétele: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és 6* 83