Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VIII.

csak a valószínűséggel számol és sohasem a lehetőséggel. A nyárspolgár elvesztette önmagát és az Istent. Amennyiben a kétségbeesés az én betegsége, világos, hogy annál rosszabb alakot vesz fel, minél fejlettebb és öntudatosabb a szellem. Az, akinek sejtelme sincs arról, hogy neki énje is van, kevésbé kétségbeesett, mint az, aki ezt tudja, másrészt meg mennél inkább tudatában van az ember annak, hogy beteg, annál több a kilátás a gyógyulásra. A kétségbeesés öntudatlan alakja általános a pogányságnál és a keresztyénségben a természetes embernél. A pogányoknál az örök énről való hiányos ismeret nyilvánul meg abban a könnyelmű modorban, amellyel dicsőítik az öngyilkosságot, mert náluk nem áll az örök én az örök Isten előtt. A pogányok iránya a szellem felé vezet, mert a személyiség jelentőségét illetőleg észrevehető a jobb ismeretre való törekvés, míg a keresztyénség körén belül való pogányság hithagyás, amely mennél tovább tart, annál inkább süllyed a szellemtelenségbe. A kétségbeesés magasabb formái ritkák és pedig annál ritkábbak, mennél magasabbra haladunk. Nagyon kevés az az ember, aki csak bizonyos tekintetben is a szellem meghatározása alatt él, nem sokan vannak még azok sem, akik megkísérlik ezt az életet és ha meg is próbálják, a legtöbben abbahagyják. Nem tanulták meg, hogy féljenek, nem tanulták meg azt, hogy azután közönyösek, végtelenül közönyösek legyenek, bármi történjék is. Ha némelyek egy kis időre meg is próbálták ezt, ami a világ szerint nem lehetetlen időfecsérlés. melyet lehetőleg polgári törvénnyel is büntetni kellene. Ezek tehát a világ ellenkezése következtében hagyják abba a megkezdett utat és arra tanítják a világot, hogy inkább ragaszkodjék e világ szolidabb dolgaihoz és javaihoz. A papok pedig megnyugtatják őket az üdvösséget illetőleg. Minél magasabb fokú a kétségbeesés, annál ritkább, de annál közelebb is van az üdv. Ε magas fokon jelentkezhetik az, mint önmagába79