Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VII.

ségű. Ha a keresztyénség az ember ügye, emberi dolog, akkor helyes, ha azt emberi világi okossággal szolgálják és ha Mynster püspök lenne a legokosabb ember a világon és minden okosságát ennek az ügynek érdekében érvényesítette volna, akkor én lennék a legboldogabb ember, ha dicsőítés helyett ellenvetésekkel akadékoskodnék neki. Ezzel szemben, ha a keresztyénség Isten ügye és mégis világi okossággal akarnánk szolgálatot tenni annak, akkor semmit sem használunk neki." Kierkegaard, aki már theologiai hallgató korában lefordított« az evangeliomokat latin nyelvre, úgy látszik, nem emlékezett Krisztus e szavaira : „Legyetek okosak mint a kígyók." És Pál apostol is szükségesnek tartja az alkalmazkodást, amikor ezt mondja: „Mindeneknek mindenné lettem, hogy megtartsak némelyeket." (I. Kor. 9. 20—22.) De magát Mynstert is félreértette, amikor így formulázza ellene a vádat: „Egy zavaros, világias, vallástalan korszakban él egy nagyon okos ember." Bármily zavart, demoralizált, világias, vallástalan is legyen egy nemzedék, mégis igényli azt, hogy legyen valaki, aki képviselje a komolyat, a nemest, az istenit. Szerinte az okos megérti a kor hívó szavát, s azért ajánlja a magasztosai, a nemeset, a vallást a lehető legolcsóbb áron, mert tudja, hogy az a leghálásabb dolog, ha az ember ezt a komolyat, a nemeset adja. Felhasználja tehát a kor romlottságát, hogy olcsó pénzen megvegye a tekintélyt, ő, a komoly és nemeslelkületű ember. Ez ami leginkább demoralizáló. Könnyű belátni, hogy az igazán komoly embernek az ilyen korral összeütközésbe kellene kerülnie és pedig életre-halálra. Kierkegaard egyoldalúan veszi az összeütközés szükségességét és Krisztus példányképét. Megfeledkezett arról, hogy nemcsak az igazságért és az igazságot feszítették keresztre, hanem a gonosztevőket is. Nem tud semmi tényt sem felhozni Mynster ellen, a dán 72