Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VII.

viszed a csillagokat a végtelenbe és atyailag gondoskodol a kis verébről is. De ha összegyűlünk a te házadban, akkor is minden oldalról körülvesz olyasmi, ami mélyebb értelemben emlékeztet a te nagyságodra. Nagy vagy te a világnak teremtője és megtartója, de amikor — oh Isten — megbocsátottad a világ bűnét és kiengesztelődtél velünk, a bukott nemzetséggel, oh akkor még nagyobb voltál a te megfoghatatlan irgalmadban ! Hogy is ne magasztalnánk téged hívőén és ne adnánk hálát neked és ne imádnánk téged szent házadban, ahol minden arra emlékeztet bennünket, akik egybegyűltünk, hogy vegyük a bűnök bocsánatát és újból elsajátítsuk a kiengesztelődést veled a Krisztusban." Ε beszédek mindegyikén ennek az imának a szelleme vonul végig. Ε beszédek Jensen szerint olyanok, hogy azokat Mynster püspök is lelkiépűlésre használta volna. Ε fejezet beszédeiben teljesen háttérbe szorul a harcias Kierkegaard s a kegyes, mélyérzelmű, hívő keresztyén gondolkodó lép bennük előtérbe. VII. Mikor K. az elébb ismertetett beszédgyüjteményét kiadta, akkor már nagy volt hazájában a felfordulás, mert ha 1848 nem is jelentett Dániában forradalmat, mégis nagy változáson ment ott is át ebben az esztendőben a nemzet és társadalom. Az alkotmányt kibővítették és a király kijelentette, hogy az alkotmányos formák szigorú betartásával fogja kormányozni nemzetét. Koppenhága örömmámorban úszott. Ezt a lelkesedést K. nem értette, sőt mondhatni ellenszenves volt előtte. Neki, aki szerette a népet s a „Kalózzal" való összeütközése előtt mindenkivel szívesen szóba állott az utcán, az úgynevezett népjogok iránt semmi érzéke nem volt Már 1835-ben az egyik politikai lapban gú5* 67