Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VI.

A választás néha nagyon nehéz, de ez a követelmény. Isten országát kell egyedül keresni, a többi azután megadatik. A harmadik rész a szenvedés evangéliumáról szóL A szenvedés azért értékes nagyon, mert az örökkévalóságra nevel. Bármi érjen az élet útján, mely nem csak nehéz, mert a keresztyénnek tulajdonképen a szenvedés az igazi út s bármily kevéssé tudjuk is megérteni azt,, ami bennünket az élet útján ér, menekülnünk kell ahhoz a tudathoz, hogy az Isten szeretet és vigaszt nyerünk abban a tudatban, hogy az Úr Jézussal egy időben kekeresztrefeszített gonosztevővel mondhatjuk: „mi mindig méltó büntesésünket vesszük." (Luk. 23, 41.) Az utolsó beszéd az apostolok cselekedeteinek e szavairól szól: „Ők annak okáért örömmel menének el a tanács elől,, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek." A hitet vallani a régi időben veszedelmes dolog volt. Azért nagy becsben tartották az úgynevezett hitvallókat. Váljon ma más-e a helyzet ? A különbség mindenesetre az, hogy a régi időben Krisztust vallani annyit jelentett, mint vallani őt a pogányok közt anélkül, hogy az ember elítélte volna őket. Most azonban, amikor az embert úgynevezett keresztyének veszik körül, Krisztust vallani nem jelenti tanainak a pogányok között való hirdetését, hanem el kell Ítélnünk környezetünket, amely keresztyénnek mondja magát. Váljon mindig szakadatlanul kell-e vallanunk Krisztust? Ezt mindenkinek a lelkiismeretére kell bíznunk, de annyi kétségkívül szükséges, hogy meggyőződésünket mindig emberfélelem nélkül kell vallanunk. De van egy veszély is: a kicsinyesség félelme a hasonlóakkal szemben. Ez az eset éppen ellenkező az apostolokéval szemben. Egy fiatalember alaposan tanult és azt hiszi, hogy a világ is úgy él. De megismeri a világot és rájön arra, hogy nagyon tévedett, mert a világban gyűlölik az igazságot és üldözik az igazság tanúit. Mit csinál ez az ifjú? Fel48