Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VI.

de álljunk meg, az isteni, az egyszerű, senki, senki sem értheti meg és a legbölcsebbnek is épp oly alázattal kell vele szemben állnia, mint a legegyszerűbb embernek. Ebben van a szokratikus tudatlanságnak a mélysége, az embernek szenvedélyesen le kell mondania minden kis városi tudásról, egyszerűen tudatlannak kell lennie Istennel szemben, meg kell tagadnia azt a látszatot, mintha mégis volna valami ember és ember közt azzal, hogy megfigyeléseket csinál a mikroszkóppal. Ezzel szemben Goethe, aki nem volt vallásos szellem, gyáván ragaszkodott ehhez a differenciális tudáshoz. De különösen veszélyes az ilyen tudományosságnak a szellemi téren való alkalmazása. Hadd foglalkozzék ilyen módon növényekkel, állatokkal és csillagokkal, de az emberi szellemmel ilyen módon foglalkozni blaszfémia, amely csak gyöngíti az etikus és vallásos szenvedélyt. Bizonyára sokkal okosabb dolog enni, mint mikroszkopiailag spekulálni az emésztés felett. Istent imádni pedig nem annyit jelent, mint enni s nem is kevesebb az, mint a megfigyelések, hanem az abszolút legfelsőbb valami." Mit szólna K. a természettudományos módszer mai alkalmazásáról a keresztyén theologia terén, amikor a „tudomány" lett itt is a fődolog. A természettudománynak ez a megvetése nála egyoldalú és részben tudatlanságon alapszik. A természettudományról anélkül beszélt, hogy foglalkozott volna vele. Könyvtárának kétezer kötete között csak két természettudománnyal foglalkozó művet találtak. A nehéz megpróbáltatás napjaiban egyre jobban a vallás kérdései felé fordul egészen addig, amíg az 1848-as események a vallás terén is egészen félszeg irányba nem terelik. * 1846 tavaszán Berlinbe utazik. Naplója épp ez idő tájt sok imát tartalmaz, melyek mély vallásos lelkülete48