Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

V.

ellen. Többször figyelmeztette a lap szerkesztőjét, hogy hagyja abba a szerkesztést, de Goldschmidt csak mosolygott a jámbor óhajon. Mikor a szóbeli felszólítás eredménytelen maradt, K. azt hitte, hogy írói tekintélyével, erős tollával legyűrheti a koppenhágai társadalom és hazája e veszedelmét. Számított arra, hogy a felveendő küzdelemben minden tisztességes ember őt iogja támogatni. A híres pszichológus nem ismerte az embereket. Nem tudta azt, hogy számos „tisztességes ember" a külső tisztesség örve alatt sokszor gonosztevő jellemet rejteget magában és a gonosztevőktől csak abban különbözik, hogy hidegen számít és csak ott érvényesíti gonosz jellemét, ahol az nem járhat veszéllyel és kockázattal. Nem ismerte az irigy és kárörvendő embereket, akiknek nagy lelkiörömet okoz, ha oly férfiakat támadnak meg a vakmerő támadók, akikhez — érezve lelki és erkölcsi fölényüket — ők maguk közeledni sem mertek. Nem ismerte a társadalom végtelen gyávaságát, amely, amint a történelemben annyiszor láthatjuk, szervezetlenül- sohasem tud bátorságot mutatni. De tévedett K. akkor is, amikor azt gondolta, hogy képes e harcra. Nem született polikai harcosnak. Mély belső élete és gyenge fizikuma sem volt alkalmas erre. Amint nem ismerte önmagát, úgy tévesen ítélt meg másokat is e tekintetben, köztük Mynster püspököt is, akik személyesen nem akartak ilyen harcba elegyedni, mert átérezték az evangéliumnak e szavait: „Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal és nektek fordulván, meg ne szaggassanak titeket." (Máté 7, 6.) De nem ismerte az ellenfelét sem, aki anyagi létéről lévén szó, nem volt válogatós az eszközeiben. A harc ellenfelére nézve nem járt kockázattal, sőt üzleti szempontból még előnyös is, mert lapját csak érdekessé teszi azzal, ha nem közönséges vadra vadászik. 39